2. szülinap
2007 december 19. | Szerző: tobica
Eljött ez a nap is. Kicsit nehéz volt összehozni, hogy mindenki itt legyen, de azért sikerült. Anyut és “Vauvau” dédit elhívtam egy kicsit korábban, hogy segítsenek rendet rakni, mert Gábor tanszéki ebéden volt. Végülis majdnem egy időben futottak be. Felállítottam az ajándék sátrat az alagúttal a szobában. Utána összedobtuk a kaját, currys csirkecomb, krumpli hagyma. Megjött “Bimbam” dédi is. Felfújtuk a lufikat, a helyükre tettük őket. Már csak a papákra kellett várni, mert focizni voltak és azt a világért ki nem hagynák. Hét óra felé kezdett Zsombi fáradni, akkor felhívtam aput, de még a foci utáni levezetésen voltak. Azért hasznos volt a hívás, mert hamarosan megjöttek.
Megköszöntöttük a kis ünnepeltet, élvezte nagyon. Napközben mondtam neki, hogy este lesz szülinapi buli, jönnek a papák, mamák és a dédik is. Lesz majd torta gyertyával és tüzijátékkal. Kérdeztem, hogy kinek a szülinapja van, mondta, hogy baba, hány éves, mondta, hogy ke(ttő). Kapott fa kirakót, karácsonyi verses könyvet és pénzt. Na mega sátrat, nagyon tetszett neki. Megmutattam, hogy az alagúton másszon be. Onnantól kezdve csak azon át volt hajlandó közlekedni, pedig van ajtó is. 
Kapott még egy kerek tükröt is, aminek a keretén autók, villanyrendőr, közlekedési táblák vannak.
A tortán a gyertyákat idő előtt elfújta, mert mi a tüzijáték beindításával tököltünk. Nem volt egyszerű, de végülis sikerült beizzítani. Zsombi nagyon édes volt, tapsolt a tüzijátéknak.
Szegénykém nem volt formában, mert még mindig fosizik. 
Éjjel én is egyre szarabbul voltam, égett a gyomrom, egy hatalmas kőnek éreztem. Óránként felébredtem, aztán hajnali ötkor belehallóztam a nagy fehérbe. Szar ügy ekkora pocakkal. Délelőtt kicsit aludtam.
Ma volt a kétéves státusz. 12 kg-nak és 86 cm-nek mérték Zsombit, bár szerintem több. Minden rendben vele, leszámítva a hasmenést. Arra tovább kell adnom neki a smectát és a normaflort. Kaptunk mellé Hipp rizsnyákos répalevet. Ha nem javul, akkor be kell vinnünk az ANTSZ-hez székletmintát és kaptunk beutalót vérvételre is. Ezt majd ráérünk megejteni, ha meggyógyult. Kicsit begyulladt a fütyije, gondolom befolyt a kaksi, azt kenegetjük neki. Van egy kicsi letapadás is, de nem vészes. Remélem, hogy nem kell emiatt majd sebészetre vinni. 
Ma elég sokat fájdogál a hasam és a gátam. Holnap nst és uh, majd kiderül, hogy mi is a helyzet. Megyek is rendbeteszem magam, hátha nem jöhetek már haza.
Puffogás és dühöngés
2007 december 17. | Szerző: tobica
Ez egy puffogós és dühöngő bejegyzés lesz. Ma megutáltam a karácsonyt, azt hiszem. Több szál vezetett idáig. Eddig sem voltam annak a híve, hogy essünk át a ló túloldalára és költsünk mindenkire több tízezret.
Megbeszéltük Gáborral, hogy ma elmegyünk és megvesszük az összes ajándékot. Persze ilyenkor mindig közbejön valami. Mára bejentkeztek a gázosok a házhoz és persze moströgtönazonnal készre kell csinálni mindent. A tököm tele, hogy ez megy szeptember óta. Két napig megy a kapkodás eszeveszetten, aztán hónapokig be se megyünk a házba, mert ugye ráérünk, nem sietünk, jó nekünk itt lakni. 
Egyébként is sűrű hetünk lesz, most még ez is és persze ez most az első, a legfontosabb és a halaszthatatlan. Mert a gázos végre idetolja a képét hónapok óta… Szóval, a mai bevásárlást anyósommal kellett lebonyolítani. Ez még nem probléma, de a fosós-hányós Zsombit is magunkkal kellett vinni. Mennyivel jobb lett volna, ha a gázosok maradnak a valagukon ebben a 2007-es évben. Gondolom, nekik sem jön rosszul a pénz karácsony előtt. Szépen elmehettünk volna Gáborral, Zsombit itthon lehetett volna hagyni és nyugodtan le tudtuk volna a bevásárlást. Már részletes lista nélkül ki sem teszem a lábam itthonról, mert a felét elfelejtem. Az más kérdés, hogy így is, mert valaki mindig a sarkamban liheg, hogy menjünk már. Tegnap is felhúzott Gábor, mert semmit nem vehettünk meg, amit kinéztem ajéndéknak, mert “felesleges, faszság, nem fogja használni, hülyeség, minek neki olyan”, blablabla. Még jobb is volt, hogy ma nem vele mentem.
Bevásárlás előtt kimentünk Málomba Etihez, kapott egy injekciót, mert őt is utolérte a hasgörcs. Zsombi már az Interfructban nekikezdett a “haza” vezényszó hajtogatásának, egyre jobban nyafogott. Egész úton ivott, aminek a QX-ben az lett a vége, hogy kihányt mindent, legalább fél liter folyadékot. Alig vettem meg pár dolgot, amikor anyósom azzal vigasztalta a nyafogó gyereket, hogy anya már kész is van. Én meg megmondtam, hogy nem, anya még egyáltalán nem végzett, de menjünk haza, ha Zsombi ilyen nyafka, mert nem akarom nyúzni. Azt mondták, hogy kimennek a kocsihoz, siessek. Nem egyszerű egy akkora áruházban sietni és nem is mentek ki, csak a pénztárhoz, ahonnan mindenhova odahallattszott Zsombi haza, hazája. Egyáltalán nem tudtam a buzi bevásárlásra figyelni így, csak dobáltam be a cuccokat a kocsiba. Rohadt ciki volt, hogy mindenki minket nézett.
A lányoknak megvettem mindent, azt hiszem. Majd át kell még néznem a pakkokat, ha felkerülnek. A fiúknak már nem volt lehetőségem szétnézni. Erre anyósom azt mondta, hogy ne izgassam magam miatta, majd ők nem kapnak semmit. Ááááá, alig lesz égés, hogy anyám kap ajándékot, apám meg nem, Ági kap, Tamás nem, keresztanyám kap, keresztapám nem. Az ilyen beszólásoknál elönti az agyam a lila köd. Pont ő mondja, aki még talán a postásnak is vesz valami apróságot. Azt hiszem, hogy ez volt az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban, ami kiborult és ami miatt megutáltam a karácsonyt.
Most még egyszer a nyakamba kéne venni a várost és az üzleteket, hogy megvegyem a fiúk ajándékát, de mikor? És hogyan menjek el egyedül kinyílt méhszájjal? Ekkora hassal nem ülök a volán mögé.
Aztán előállt anyósom a zseniális ötlettel, hogy mondjuk le Zsombi szülinapját. Elgondolkodtató, mert tényleg nincs jól, de akkor mikor tartjuk meg? A tortát is megrendeltük. Ezt majd megbeszélem Gáborral.
2007 december 16. | Szerző: tobica
A hó tovább esett szombaton és vasárnap is szinte egész nap. Kicsit izgultam amiatt, hogy hogyan fogunk eljutni málomba Eti házbúcsúztatójára .
Délelőtt jöttek Móniék, mondták, hogy feléjük semmi nem esett, csak errefelé. Furcsa volt Zsombit látni a két nagy lánnyal, 4 és 7 évesek. Olyan picinek tűnt köztük. Igazán nem is tudnak még együtt játszani. Zsombi mindenáron szerette volna megkaparintani az ajándékaikat, a lányok meg persze féltették az új kincseket.
Nagy bátran nekivágtunk az útnak Málomba délután. Sajnos az esti beülős bulit lefújtuk. Jövő péntekre halasztottuk. Remélem, hogy még ott tudok lenni. Jó sokan összejöttünk Etinél. Volt finom vacsora. Sajnos beárnyékolta a hangulatomat, hogy Zsombinak még délelőtt elkezdett menni a hasa, indulás előtt hányt is. Legszíveseben itthon maradtam volna vele, de Gábor nagyon menni akart és egyedül nem bírok már vele. Nem is hányt sokat, csak egy darab héjas almát, azt hittük ennyivel megússzuk. De nem… Zsombi Etinél is bekakilt és kétszer hányt is. Csak azt hajtogatta, hogy “alszik, haza”. Nagyon bágyadt volt, csak bújt hozzám, tök csendben volt. Nem ez a jellemző rá. Nagy nehezen elindultunk haza, mert ugye megint egy kocsival kellett menni… Én már az első hányás után mondtam (éppen akkor volta vacsora), hogy kaja után menjünk haza. Aztán szokás szerint ment a tökölődés, hogy most akkor mindannyian menjünk, vagy csak mi hárman, elindultak, leragadtak, hívjunk taxit, ne hívjunk, mégis jönnek, áááá, menjünk csak, ők maradnak. Kint a levegőn kicsit jobban lett Zsombi. Jött a taxi, félúton haza hányt a kocsiban. Szerencsére jófej volt a taxis, meg Zsombi nem hányta össze a kárpitot, csak magát. Hazaértünk és egyből ment az ágyába, úgy ruhástól. Alig tudtuk meggyőzni, hogy előbb fürödjünk és húzzunk pizsit. Kért inni, megivott fél pohár vizet. Sajnos egy az egyben visszajött az ágyában, de csak a páránjára jutott. Így nem kellett áthúzni az ágyneműt. Nagyon megijedt a hányástól, sírt. Éjjel sokszor kért inni, pár kortyot akartam csak adni neki, de sírt, hogy kér még. Ma már nem hányt, csak fosizik és kis nyunyi. A nagyágyban aludt délelőtt is és délután is.
Volt két jóslófájásom is. Zsombival nem volt ilyen, tényleg úgy görcsöltem, mint szülés közben. Kicsit megijedtem, hogy azért még nem kéne szülni. Utána a derekam is fájt. Ma még nem volt semmi ilyesmi.
Apával elmentünk a tescoba és a lidlbe venni pár dolgot karácsonyra és szerecsére meg tudtuk venni Zsombi karácsonyi ajándékát is. Közben Mama hívott, hogy sieesünk, mert nagyon sír Zsombi és csak anyázik. Belázasodott sajnos. Remélem, hogy nem lesz megint 40 fokos, mert elfogyott az algopyrin injekció. Most megint alszik.
2007 december 14. | Szerző: tobica
Szerda: nagyon izgultam a vizsgálat előtt. Ráadásul sokan is voltak és csúszott az egész. A radiátor előtt volt csak helyünk, az meg döngetett ezerrel. Levert a víz, remegtem, szédültem. Kicsit ki kellett mennem a lépcsőházba, ott jobban lettem. Még, amikor Béla elé járultunk 
, akkor is remegett kezem-lábam. A vizsgálat kicsit fájt, tovább nyíltam. Már 3 ujjnyi kívül és belül is, de beigazolódott az a megérzésem, hogy nem kell befeküdnöm és a bogyókat is csak ezen a héten kell szednem. Kicsit fel is kelhetek, de azért még nagyon vigyázok. Azért nagyon megkönnyebbültem, hogy 13 hét után már nem kell paráznom. Megbeszéltük, hogy a két ünnep között nem lenne rossz szülni és ezekkel a méhszájértékekkel jó esélyem van a spontán szülésre. Baba koponyafekvésű. Hurrá! 
Sajnos az új szülőszobákról akkor is lemaradok, ha januárban szülök. Hiába mondta Bódis doki, hogy az első újévi baba már ott születhet. Mindegy, annyira már nem is érdekel, jó lesz nekem a Keleti Pályaudvar feeling is a régi szülőszobán, csak ne a műtőben fejeződjön be. Különben sem tervezek annyi időtt ott tölteni, mint Zsombival.
Jövő héten megyek nst-re és uh-ra, már nagyon várom mindkettőt. Így visszagondolva, gyorsan elment az idő, bár néha az ágyban fekve úgy tűnt, hogy megállt. Sokszor kiborultam.
Doki után megrendeltük Zsombi tortáját. Formásat akartunk, de állati nagyok. Tavaly is hetekig ettük a Tigrist. Kinéztem valami olasz nevű, csodafinom tortacsodát, mandulás, barackos, narancsos, 6 ezer lett volna. 
Maradtunk egy gyerek tortánál, ez is 16 szelet, csak nem volt nagy ízválaszték. Gábor az oroszkrémet választotta, én meg egy marcipán repülőt a tetejére.
Tegnap elmentünk vásárolgatni karácsonyra és Zsombi szülinapjára. Sajnos a szülinapra csak a lufikat és a tüzijátékot tudtuk megvenni. Amit kinéztünk ajándékot neki, az sehol sem volt. A francnak hagytuk az utolsó pillanatra. talán még valahol találunk keddig, más ötletünk sajnos nincs. Vettünk Zsombinak igazi, fiús alsónacikat, hátha kedvet kap a szobatisztasághoz és a kistesónak egy zöld plüss garnitúrát, amiben majd hazahozzuk. Eszméletlen, hogy milyen tömeg volt a városban, vagyis inkább csak az Árkádban, alig tudtunk leparkolni, minden lámpánál dugó volt. Mintha Pesten lennénk. Nem mentünk sokat, de annyira elszoktam a függőlegesben léttől és a járástól, hogy iszonyatos izomlázam van combhajlatban. Éjjel olyan volt megfordulni egyik oldalról a másikra, mint a csaszi után, csak ez lejjebb fájt, az egész medencém sajgott. 
Menni is úgy megyek, mint a szarógalamb. 
Gábort nyaggatom, hogy döntsük el végre a baba nevét. Ciki lenne, ha a szülőszobán kéne villámban kitalálni. Úgy néz ki, hogy van is egy név, ami mindkettőnknek tetszik. Még nem akarjuk elárulni senkinek.
Reggelre esett hó, még jó darabig szépen esett, de már süt a nap és olvad. Remélem, hogy karácsonyra is fog esni. Annyi előnye van, hogy a fiúk itthon maradtak, most éppen szánkózni próbálnak, de lehet, hogy már csak a sárban tudják húzni. Azért az vicces (valakinek biztos bosszantó is), hogy leesik pár centi hó és nem lehet közlekedni. Néztük az ablakból, hogy kűzdenek fel a kocsik és buszik a dombra.
Holnap délután házbúcsúztató buliba megyünk, este pedig szeretnék egy kicsit beülni a csajokkal a replaybe. Remélem, hogy bírom majd a strapát.
Zabszem effektus
2007 december 12. | Szerző: tobica
Tegnap végre bejutottunk Zsombi új szobájába pakolászni. Felkerültek a szalvétás képek és a falvédő a falra. Pár dolgot bepakoltunk a beépített szekrénybe. Tegnapelőtt átvittem a nyári ruháit is. Jó lenne, ha kész lenne a leesésgátló is végre és akkor megpróbákozhatnánk az ott alvással. Ma elvileg folytatjuk, de szerintem nem lesz belőle semmi, mert jönnek Ligetiék a házhoz dolgozni és Gábornak ott kell lennie. Aztán megyünk negyed hatra a Bélához.
Beindult a zabszem effektus ettől a mai vizsgálattól. Egyre jobban utálom, pedig majd szülés közben jön csak a java. Kíváncsi vagyok, hogy tovább nyíltam-e? Szerintem igen, de reménykedek abban, hogy már nem fektet be. Végüis ma töltöm be a 35. hetet és holnap el kell menni megvenni Zsombi ajándékait a szülinapjára és karácsonyra. Legalább az övé legyen meg. Talán a bogyókat is elhagyhatom lassacskán és talán, talán fel is kelhetek végre.
Tegnap is és ma is elég pocsékul érzeztem/érzem magam. Hanyatt fekve szédülök, pedig a vérnyomásom rendben van. A gyomrom már éjjel is ég, ma 4 óta ébren vagyok. 
Ma még ezekhez társult egy jó kis fejfájás is. Hülye hidegfront! Kezd olyan lenni, mint a terhesség elején volt, hogy nem volt mindegy mit eszem, mert a gyomrom háborog. Azért próbálok előre tekinteni, hogy most már mindjárt vége és akkor hű, de jó lesz.
Hétvége
2007 december 10. | Szerző: tobica
Nem is tudom, hogy miért ez a bejegyzés cím. Nekem egyik nap olyan, mint a másik. Alig várom az estét, hogy nyugtázhassam, még egy napot egyben kibírtunk és alhassak, mert addig legalább nem érzékelem, hogy cammog az idő. Jobb esetben alszom is, de sokszor 3-4 óra felé felébredek és 5-6ig csak forgolódok.
András itthon volt, Zsombi nagyon oda meg vissza van érte. Tegnap este ment vissza, kikísérték az állomásra. Bejelentette, hogy “menni Pest”. Zsombi nagyon csípi a vonatokat. A vonat indító vasutas mondta neki, hogy ne ijedjen meg, amikor fütyül a sípjával. Azóta emlegeti Zsombi, hogy “bácsi, vo”. Nem ijedt meg, mondanom sem kell. Az állomásról papával, mamával és a dédivel bementek a városba megnézni az adventi vásárt és a mindenki karácsonyfáját. Pont akkor volt a gyertyagyújtás a Széchenyi téren a halott gyermekekért. Szép zene szólt és Zsombi táncolt rá. Evett kürtöskalácsot, de azért még lecsúszott este egy fél tányér cinimini is. Reggel jöttek anyuék, hozták a mikulás ajándékot, Gábor kapott egy új wc kefét , Zsombi pénzt és csokit (a csokit elkoboztam), én ananászt, halvát és görög fűszereket. Bár főzhetnék már…
Zsombi egyre többet dumál, naponta van kb. 10 új szó. Össze is kapcsol néha 2 szót, pl. dugd be, csukd be, nincs benne. Amit imádok az, hogy Apát apucinak, magát babucinak és engem anyucinak hív. Fogalmam sincs honnan vette, mert egymást anyának és apának szólítjuk. Sőt, néha nekem azt mondja, hogy Dia.
Ma a bölcsiből elhozta nekem a fél palacsintáját, becsomagoltatta Ildivel, de nem adta ám odta, hanem gyorsan betömte.
Pocakbaba ma elég kellemetlenül mozgolódott, egyre kevesebb a helye. Többször is elcsúszott az egész hasam jobbra. Aztán kinyújtózott, a lábát bedugta szépen a bordám és a bőröm közé. Eléggé fájt. a gyomorsavval is kínoz, napok óta már reggeltől ég az egész nyelőcsövem. Semmi praktika nem használ rá. Ráadásul állandóan melegem van és köhögéskor kicsit bepisilek. Hiába, a finisben vagyunk.
Kicsit pakolásztam ma. Átvittem Zsombi nyári ruháit az új szobájába. Egy fiókkal lejjebb tettem az előkéket, hogy legyen hely a kétféle pelusnak. Talán apránként jutok valamire, ha már Gábor nem sürgeti a dolgokat.
Megpróbálok képet beszúrni, remélem sikerül.
2007 december 7. | Szerző: tobica
Tegnap este itt volt Judit és Attila. Kaptam tőlük egy csokor virágot, egy doboz raffaelot és egy nagy tál tiramisut a szülinapomra. Kértem Juditot, hogy nézzen Zsombinak harisnyanadrágot. Hozott is 4 párat és nem engedte kifizetni. Kezd egy kicsit kellemetlen lenni, mert a 4 pár 4 ezer pénz és ha lejön Judit 20%-os kedvezménye, akkorsem éppen olcsó. Hozott már máskor is cuccost Zsombinak, amit nem engedett kifizetni. Gábor erre azt mondta, hogy ne érezzem cikinek, mert amikor jönnek, mindig megetetjük őket. Még akkor is kajálás a vége, amikor úgy jönnek, hogy nem kaja lesz, mint tegnap is. Attila étvágya meg igen jó , de természetesen nem sajnáljuk tőlük. Zsombi kapott tőlük télapóra egy zacsi Haribo zselét. Ez egy pirospontot érdemel, mert jó minőség és legalább nem csokinak álcázott kakaós tejmassza.
Zsombi teljesen felpörgött, amíg itt voltak. Attilának mondta, hogy “Ati”, Juditnak, hogy “Ju”. Szaladgált, produkálta magát. Judit kérte, hogy mutassam meg a pocakom neki, felhúztam a pólóm, amire Zsombi elkezdett kiabálni, hogy “csukd be, csukd be”. Aztán sajnos sírás lett a vége. A partvissal játszott, elejtette, utána kapott, de véletlenül a hősugárzót fogta meg. Azonnal rohantam vele a csaphoz és hideg víz alá tettük a kezét. Vigasztalhatatlan volt, nagyon sírt, de inkább a fáradtságtól. Gábor gyorsan lezuhanyozta, átöltöztettük pizsibe és ment is aludni. Nem tiltakozott, hogy még maradna a nagy ágyban a szokásos esti hancúrra. Borogatással a kezén aludt el. Reggelre látszott igazán, hogy szerencsére nem égette meg nagyon.
Este még jött a Télapó. Sőt, még ma is. Holnap még jönnek anyuék, aztán már nagyon remélem, hogy vége lesz a jónak.
Véééégre ideért Vince is, de tök véletlenül csípte el Gábor a Csalogánynál. Emiatt sajnos a fiókok nem voltak nála, de legalább az ágyat lemérte a leesésgátló miatt. Talán belátható időn belül kész is lesz.
Ma végeztem a kis piros zsákokkal, amikre karácsonyi keresztszemes mintákat varrtam. És megcsináltam Zsombi kézlenyomatának a prototípusát, amit a mamáknak és dédiknek szánunk karácsonyra. Nem is lett rossz…
Pocakbaba is elég aktív ma, már reggel hat előtt jelzett. Azóta többször is megint a bordám és a bőröm között éreztem a lábát, közvetlenül a cicim alatt. Ez elég kellemetlen, vagy nagyon fent van még (ami nem baj) vagy 60 cm lesz (ami nem lenne olyan hű de jó). Jobb oldalon folyton kidugja a sarkát, látszik is.
Mikulás
2007 december 6. | Szerző: tobica
Akkor belecsapok a lecsóba.
Zsombinak már kedden megkezdődött a Mikulás ünnepség sorozata. Lassan kezd olyan lenni az egész, mint abban a bizonyos karácsonyi énekben: télapó első napja van, télapó második napja van, télapó harmadik napja van, stb. Itt kitérek arra, hogy nekem a Télapó elnevezés sokkal jobban tetszik, mint a Mikulás, mert ez legalább magyarul van. Nem az orosz eredete miatt tetszik.
Szóval kedden délután Ancsi elvitte az APEH ünnepségére. Nem volt formában Zsombi, mert állítólag rugdosta és köpködte a Télapót. Mondjuk, nem is kapott tőle semmit, úgyhogy talán érthető is a reakciója. Azért én nem nagyon hiszem ezt el, mert nem szokása köpködni.
Este jött Paca és Tihanyi Télapónak és Krampusznak öltözve. Zsombi először, amikor az üvegajtó mögött meglátta, lelkesen kiabált, hogy “té, té”, de nem mert ajtót nyitni. Aztán, amikor bejöttek felnyüszített és majdnem sírt, győztem vigasztalni, hogy nem kell félni tőle. Kapott ajándékot is (pizsamát és egy fa szélcsengőt). Később aztán belemegedett a gyermek, közös fotót is lehetett készíteni a Télapóval róla. Teleette magát szaloncukorral. Apával mi is húzhattunk a zsákból, én egy erős paprikát kaptam ki, Gábor egy csokis marcipán szeletet. Cseréltünk, a marcipán el is fogyott gyorsan.
Szerdán délután a bölcsiben volt Mikulás buli. Sajnos a hülye fekvés miatt nem mehettem el, mert “visszatetszést keltett” volna. Úgy csinálnak, mintha a bölcsi az AVH lenne… Még szerencse, hogy van kameránk, mert így legalább este meg tudtam nézni a felvételt. Hát, Zsombikám tündéri volt. Táncolt egyedül és a vezető óvónővel is. Ment az ablakhoz és leste, hogy mikor jön a Télapó. Megkapta a mikulás csomagot, de ment repetáért. Én is ezt csináltam mindig. Simán beült a Télapó ölébe és őt nem kellett senkinek odakísérni. Bátor, barátságos kölök. Amikor elment a Télapó, ment volna utána. Egy kicsit maradtak játszani a szülők és a gyerekek. Klassz mikulás csomagot állított össze a bölcsi, kinder csokikból, gyümölcsből, nem gagyi csokiból. Utólag kiderül, hogy be kellett fizetni rá.
Ma megbeszéltük vele, hogy miutána felébred a délutáni alvásból, addigra lehet, hogy megint hoz a Télapó ajándékot. Attól féltem, hogy majd nem alszik emiatt, de annyira nem izgatta. Sőt, úgy kellett szólni neki, hogy nézzen ki az ablakon, hogy van-e valami a csizmában. Nagyon megörült, amikor látta, hogy valami kikandikál a csimzából. Kapott egy nagy rénszarvast egy kicsivel, egy kukás autót, Mamától egy virgácsot, egy sípot és egy télapó díszt.
Még biztosan nem érti, hogy mi az a Télapó, hiába mondogatjuk neki napok óta, hogy figyel ám az ablakon és a rossz gyerekeknek nem hoz semmit. Csodálom, hogy nem zavarodott össze attól, hogy minden napra jut Télapó, akár több is.
Más téma: ma megkezdtük Pocakbabával a 35. hetet. Még két hetet kéne kihúznunk 2in1, hogy ne legyen korababa. Már nagyon elegem van a fekvésből és a tehetetlenségből. Nem akarom, hogy előbb jöjjön, de már nem bánnám, ha megszületne és vége lenne ennek a terhességnek. Sokszor azt kívánom, hogy altassanak el és ébresszenek, ha ajd szülni kell, valamikor januárban. Vagy esetleg, ha már azon is túl vagyok. Összepakoltam a kórházi cuccomat is.
Annyi mindent kéne csinálnom a fekvés helyett, de nem lehet… Ki kell(ene) mosnom és vasalnom az összes babaruhát. El kéne pakolni a kacatokat Zsombi új szobájából, aztán át kéne költöztetni Zsombit az új szobájába, bepakolni a babacuccokat a babszobába. Néha már azon vagyok, hogy nekiállok egyedül, de nem merek. Gábor meg Pató Pál urat játszik folyamatosan, hogy van még időnk… Persze. Csak Zsombinak is idő kell, hogy megszokja az új szobát, az új ágyat. Apropó ágy… Gábor sajnál szaros 8 ezer forintot egy leesésgátlóra, Vince cseszik megcsinálni, Gábor azt mondja, hogy mi is tudunk csinálni, én meg nem akarok összetákolt szart tenni az ágyra. Egyébként sem örülök annak, hogy egy 110X200 ágya lesz Zsombinak egy normál gyerekheverő helyett. Félek belegondolni, hogy mi lenne, ha idő előtt megszülnék és Zsombi szobája sehol sem tart még. Éppen elég megrázkódtatás lesz neki a tesó is, nem kéne tovább húzni az átköltöztetését. Csak ez Gábor szerint hülyeség, én meg nem akarok idegbeteg gyereket emiatt. Fafej.
Első nst
2007 december 20. | Szerző: tobica
Hát, idáig is eljutottunk. Néha voltak nehéz pillanatok, amikor azt hittem, hogy erre nem fog sor kerülni. Szerencsére tévedtem.
Reggel már nagyon izgultam, fájdogált is a pocakom. Attól féltem, hogy már haza sem engednek.
Az nst-n a bébi nem akart mozogni, a szívhangja viszont gyönyörű volt, a szabályos tartományon belül. Egy székben ülve kezdtük a vizsgálatot, mivel nem mozgott a szülésznő kétszer megrázogatta a pocakom, de még erre sem akart megmoccanni. Tiszta apja, ha egyszer elalszik, akkor fel nem lehet ébreszteni.
Aztán le kellett feküdnöm, de úgysem mozgott, rázogatásra sem. Majd legközelebb!
Az uh sajnos nagyon futószalagon ment. Gyorsan megmérte a doki a szükséges testrészeket, a feje 9.6 cm már most. Mi lesz itt még? Hogy fog kiférni?
Itthon beírtam az adatokat egy kalkulátorba, aszerint a becsült súlya 3265 gramm. Még négy hét vissza van, ha még rá is húzunk, akkor egy kis elefántbébim lesz. 
Zsombi kis tündér volt reggel. Előbb felébredt, mint mi. Áthoztuk közénk, kicsit még visszaaludt, aztán lelépett az ágyból. Hallottam, hogy nagyon tologatja a széket kint, Gábor megnézte mit csinál. Odahúzta a hűtőhöz, felállt rá, de így nem tudta kinyitni. Aztá rájött, hogy mellé húzza, kinyitotta úgy az ajtót, aztán le a székről, visszahúzta a széket a hűtő elé és válogatott magának ennivalót.
Megnéztünk másfél részt a Thomasból, aztán még a karácsonyi mesekönyv képeit is hagyta elmesélni. A Thomas elején, amikor a vonat köszön, Zsombi két kézzel integetett és mondta, hogy “szia”. 
Amíg mi a vizsgálatokon voltunk, addig ő elment a mamával a bölcsibe. Vittek ajándékot a dadusoknak, a vezetőóvónőnek és szaloncukrot a gyerekeknek. Büszkén vitte a szaloncukros csomagot. 
Délután befejeztem a karácsonyi bevásárlást. Egy gonddal kevesebb. Már csak be kéne csomagolnom mindent.
Oldal ajánlása emailben
X