5. NST, 2. POSE
2008 január 22. | Szerző: tobica
Ez már majd’ egy hete volt. Megint lusta volt a bébi, noszogatni kellett. Az oxitocinnak semmi különös hatása nem volt, csak egy kis derékfájás.
Vasárnap Tamás szülinapját és Ági névnapját ünnepeltük. Dédi párszor ránk hozta az infartkust azzal, hogy mindent megengedett Zsombinak. Pl. a konnektorból kihúzni a tv-t és bedugni valami mást. Persze, amikor letoltuk ezért, akkor teljesen kikelt magából, hogy dehát ő ott volt a gyerekkel. Hát persze, felügyelet mellett turkálhat egy kétéves a konnektorban…Aztán meg simán kiment a teraszra vele, sapka és akbát nélkül.
Nem merném rábízni úgy, hogy nem vagyok ott én is.
Gábor meg minden este megjósolja, hogy na, most aztán már tényleg megyünk szülni. 
Még a ruháit is estéről estére kipakolja.
Terminus
2008 január 17. | Szerző: tobica
A szülés várható időpontja 2008. január 17. Azaz ma. Az égvilágon semmi jel nem utal arra, hogy a bébim kíváncsi lenne a külvilágra. Bár a mai borongós-csöpörgős időben én sem nagyon nézek ki az ablakon. Talán jelnek lehet nevezni azt, hogy reggel elment a nyákdugóm, de amilyen szerencsés vagyok, simán kihúzom még egy hétig. Akkor indítják a szülést, ha magától nem indul be.
Délelőtt kisikáltam a kiskádat és a pelenkázó feltétet. Most már tényleg minden kész van. Gábor is ma vizsgázik még, aztán ráér. 
Az egyetlen dolog, ami miatt kicsit félek, az az országos influenza járvány. Nem akarom elkapni szülés előtt vagy közvetlenül utána. Félek, hogy Zsombi beteg lesz, már két gyerek van a bölcsiben, aki beteg. Attól is félek, hogy látogatási tilalom lesz és lőttek a papás szülésnek. Lehet, hogy ezek a parák miatt nem indul el a baba…
Zsombin egyre többet észreveszem, hogy milyen kis érzékeny. Múltkor este nézegettük a születésekor készült fotókat. Az egyiken a fájdalomtól üveges tekintettel meredek magam elé. Zsombi nézte, nézte, elkezdte mondogatni, hogy “szegény Anya”, aztán lecsempült a szája és keservesen sírva fakadt. Alig tudam megvigasztalni és megmagyarázni neki, hogy semmi baj nincs, anya jól van. Azóta is többször kéri, hogy nézzük meg a képet, szerencsére már nem sír. A másik eset meg az volt, amikor a virág levelét tépkedte és mondtam neki, hogy ez nem volt szép dolog. Még csak meg sem szidtam igazán. Ekkor is lecsempült a szája és sírva futott hozzám.
Végül egy tegnapi gyerekszáj: odavitte a székét a beépített szerkényhez, felállt rá és pakolászott a szekrényben. Odamentem megnézni, hogy mit csinál és meg is kérdeztem tőle. Erre elkezdett a szoba felé taszigálni és mondta, hogy “Anya menni szoba be, Zsombi pakol.” 
4. NST, POSE
2008 január 12. | Szerző: tobica
Voltak hiú reményeim, mint anno Zsombival is, hogy majd a pose szépen beindítja a szülést. Hát nem. 
Baba szépen mocorgott, az infúzió hatására szépen jöttek a keményedések. A fél óra alatt négy darab 40-45%-os “fájást” regisztrált a fájásmérő. A fájások alatt a baba szívhangja nem csökkent, hanem szépen emelkedett, ahogy a nagykönyvben meg van írva. A lepény is bírja még a strapát. Egy hét múlva mehetek újra. A vizsgálat utáni két órában, amíg még dolgozik az oxitocin, sem éreztem semmit. Hát, ha a bébi még jól érzi magát, akkor maradjon. Csak már én vagyok nagyon nyűgös.
A héten reggel együtt vittük Zsombit bölcsibe a mamával. Nagyon élvezte, hogy én viszem, de első nap, amikor odaértünk, nagyon szótlan volt. Aztán, amikor vetkőztettem, elkezdte mondogatni, hogy “haza, haza”, mint E.T. Aztán, amikor bekísértem a csoportba, már sírt utánam. Azt hittem, hogy a szívem szakad meg. Még hosszasan pakolásztam a ruháit a szekrénybe, szerencsére közben abbahagyta a sírást. Délben is nagyon örült, amikor mentem érte. Valamelyik nap én nem mentem érte délben, mert fáradt voltam. Mama mesélte, hogy Zsombi elírta magát, amikor meglátta, hogy nem én megyek érte.
Zsombi egyre többet beszél és egyre tisztábban. Szinte mindent utánunk mond. A mandarint mainának hívja, a szalámit szaimának, a biciklire pedig azt mondja, hogy bikici.
És csodák csodájára egy hetet ment bölcsibe, anélkül, hogy hazahozott volna valami meglepetés bacit vagy vírust. Vagy beválik az echinacea. Nagyon remélem, hogy az influenzát nem kapjuk el. Nem kell Zsombinak sem, nekem sem kéne betegen szülnöm, sem az újszülött babának.
Fészekrakás
2008 január 5. | Szerző: tobica
Nagyon rámtört ma reggelre a fészekrakó ösztön. Korán reggel elmosogattam a tegnapról maradtakat, elpakoltam a konyhában, lemostam a bútort, Zsombi szobájában letakarítottam a beépítetett szekrényt, rendet raktam, elpakoltam a kinőtt ruháit, néhány játékét is lepucoltam, kézzel mostam a kényes darabokat és még elég sok mindent szeretnék ma csinálni. Pl. porszívózni, vasalni.
Jó lenne elcsábítani Apát egyet sétálni fel a Mecsekre ebéd után. Zsombi is biztosan élvezné a nagy havat. Szánkót is vihetnénk esetleg.
Ma reggelre olyan lett a szám, mint Kelemen Annácskáé. Azt mondják, hogy szülés előtt ez gyakori. Végülis szülés előtt vagyok, a kérdés az csak annyi, hogy órákkal, napokkal vagy hetekkel?
3. NST
2008 január 4. | Szerző: tobica
Ezt is ugyanúgy végigaludta a bébi, mint az elsőt. Hiába rázogatta és csipkedte a szülésznő a hasamat, maximum egy kicsit nyújtózott és aludt tovább a drága. Tényleg tiszta apja. Ha egyszer elalszik, akkor felőle történhet bármi a nagyvilágban. Produkáltam három 30%-os fájást is, amit csak keményedésnek éreztem. Igaz, amikor a szülőszobán voltam Zsombival a 70-80-%-os sem fájt nagyon. Jövő héten már pose lesz. Jó lenne, ha oda már nem kéne mennem!
Néha úgy érzem, hogy sosem fogok megszülni, pedig a 23. hét óta ezzel riogatnak. Úgy számítottam, hogy abbahagyom a gyógyszereket, felkelhetek és egy-két héten belül megszülök. Anya tervez, baba végez.
Úgy látszik ennyire jól sikerült a fekvés… Nagyon nem szeretném túlhordani és ha indítani kéne. Arra várok, hogy fájjon már nagyon és rendszeresen vagy folyjon el a magzatvíz. A másik ami miatt kicsit aggódom az, hogy nagyon nagy lesz a baba. A pocak sokkal nagyobb, mint Zsombival volt, persze tudom, hogy nagy hasban is lehet kicsi baba és fordítva, de mégis. Sokszor szabályosan a cicim rúgja és közben egészen lent a méhszájnál is érzem a mozgását. 
Meg még itt van a fülemben, amit az orvosom mondott a műtőben, miután Zsombi megszületett, hogy nagy ez a baba, nem biztos, hogy meg tudtam volna szülni. Pedig ő 50 cm és 3440 gramm volt. Na, majd meglátjuk, ha eljön az ideje. Csak az mikor lesz már???
Zsombi a héten itthon volt, nagyrészt velem. Kismilliószor megnéztük a Kisvakondot, főztünk ebédet, sütöttünk muffint, teregettünk, legóztunk, mesekönyvet néztünk. Csak akkor vagyok gondban, amikor pelust kell cserélnem, mert elszalad előlem. Ilyen bálna állapotban nem tudok utána futni és főleg bebújni a sátorba.
Egyre többet beszél. Van, hogy már egymás után tesz több szót, pl. hozta a poharát és mondta, hogy “víz van benne” vagy ment a szobájába és közölte, hogy “Zsombi keres szoba bent”. Azt imádom, amikor minden után hozzáteszi, hogy anyuci. Enni anyuci, inni anyuci, vakond anyuci, szörpit anyuci, stb.
Ma is és tegnap is sétáltunk egy jó nagyot a hóban. Hideg is van, mint a fene, de jól esett. Ma még csúszdázott is Zsombi a játszótéren.
Kicsit kiakadtam ma, mert anyósom kérdezte, hogy kik lesznek a baba keresztszülei. Erre mondtam, hogy még nem tudjuk és kikre gondoltunk. Az előbb valahogy szóbakerült a téma Apával is. Kiderült, hogy őt is faggatta anyósom, persze mi nem tudtunk arról, hogy a másikkal beszélt róla. Naná, hogy azért volt az egész, mert ő már kitalálta, hogy ki legyen az. Hát nem! Szerencsére Apa sem akarja azt a személyt. Különben meg a mi gyerekünk és mi fogjuk kiválasztani a keresztszülőket. Miért kell sok mindenbe beleokoskodni?
A másik nagymama (anyum) is kezd az agyamra menni… Képes naponta többször felhívni, hogy “na, mi van? pocak?” Azt gondolja, hogy nem fogunk neki szólni, ha valami történés van?! Egyébként is sikítófrász jön rám ezektől az állati poénosnak hitt hülye kérdésektől. Múltkor meg előadta, hogy neki aztán azonnal szóljunk, mert akkor ő dolgozni sem megy, jön a kórházba. Az kéne még csak! Amikor Zsombi született, akkor is elkövettük azt a hibát, hogy szóltunk nekik, aztán jó hosszúra nyúlt a vajúdás és a szülés és ő meg 10 percenként hívogatott. Ha én nem vettem fel, mert már éppen magamon kívül voltam a fájdalomtól, akkor hívta Gábort. Adná a jó Isten, hogy éjszaka szüljek és akkor a világon senkinek nem szólunk, csak reggel, amikor már túl vagyunk a nagy eseményen.
Újév
2008 január 2. | Szerző: tobica
30-án Ancsiéknál voltunk vacsorázni. Kicsit furcsa volt, hogy annyian voltunk egy kis panel lakásban. Megint esett egy csomó hó.
Szilveszter délelőtt elugrottunk anyuékhoz buékolni. Zsombi jól becsokizott, hiába, valamivel el kell rontani a nagy- és dédszülőknek a gyereket. 
Hazafelé felugrottunk Bimbam dédihez is. Tamásék már készültek az esti bulira, hívtak minket is.
Szilveszter éjszakáját itthon töltöttük. Nem is hiányzott a buli, hajnalban hazajönni, másnap fáradtnak és másnaposnak lenni (már akinek lehet, ugye). Azért, hogy meglegyen a hangulata, csináltam pár kaszinó tojást, kukorica salátát és sonkatekercset. Kutyultunk egy kis sangriát is. Lementünk egy kicsit mamáékhoz, ott ettünk. Zsombi édes volt, a petárdázás és tüzijáték zajára szaladt az ablakhoz és kiabált, hogy “anyuci, megint pukk”. Később feljöttünk és néztük a tv-t. Én éjfél előtt elaludtam, de éjfélre felébredtem. Meghallgattuk a Himnuszt, koccintottunk és aludtam tovább. A virslit is kihagytam. Zsombi tízig fent volt, reménykedtünk egy kiadós alvásban reggel, amíg jólesik, de fél nyolckor már kukorékolt.
Ma hajnalban megint fájásaim voltak, de el tudtam aludni tőlük és reggelre elmúltak. Egész nap néha-néha jött egy. Jó lenne, ha végre pocakbaba eldöntené, hogy hol szeretne lenni, kint vagy bent, mert elég nyűgös vagyok ettől az itt fáj, ott fáj állapottól.
Ma ketten voltunk Zsombival, Apa elment dolgozni, mama nem nagyon tudott feljönni és mi sem lemenni a lefagyott lépcsőn. Délelőtt rájött a rosszaság, leszedte a képet a falról, a függönyt az ablakról, kapcsolgatta a fűtést, stb. Mérgelődtem, aztán egyszercsak átölelt és azt mondta “anyuci szeret”. Mondanom sem kell, hogy minden mérgem elszállt és teljesen elolvadtam tőle. A kisvakondot megnéztük vagy hússzor. Nem is tudom, hogy hány százszor lehet végignézni Thomast vagy a kisvakondot, anélkül, hogy begolyóznék?
Apam megtanította Zsombinak a kistesó nevét. Naná, hogy az volt az első, hogy álarulta a mamáéknak. A kis pletykás. Bonyolultabbat kellett volna kitalálni, amit egy két éves nem tud kimondani.
Második nst
2007 december 28. | Szerző: tobica
Tegnap volt a napja. A baba most sokkal aktívabb volt, mint az elsőn, megint gyönyörű szabályosan vert a kicsi szíve. Utána megkerestük Bélát és mondtam neki, hogy két napja eléggé fáj a hegem. Szerencsére rögtön intézett egy uh időpontot. Ott végre normális orvos volt, nem kapkodott, lehetett tőle kérdezni is. Vékonyodott a hegem, de megnyugtatott a doki, hogy a miliméterek semmit sem jelentenek. Lehetséges, hogy a 2 miliméteres heg nem válik szét, viszont a centis is szétválhat. Azért kicsit izgulok emiatt. Nem akarok még egy császármetszést! Pont egy héttel ezelőtt is voltunk uh-n, azóta egy centit nőtt a baba haskörfogata, a combcsontja is szépen nőtt. A fejmérete viszont kisebb lett, remélem, hogy a tegnapi mérés a helyes. Összehasonlítottam Zsombi 38 hetes uh leletét pocakbaba 38 hetesével. Hááááát, sokkal nagyobb pocakbaba, mint a nagy tesó.
Este volt egy kis riadalom. Két órán keresztül 6-7 perces fájásaim voltak. Gábor annyira megijedt, én halál nyugodt voltam. Ő még a ruháit is előkészítette, hátha menni kell. Aztán szépen elmúltak a fájások. Egy ideig én se tudtam, hogy mi legyen, menjünk-e vagy ne? Vártam, hogy erősödjenek és sűrűsödjenek, de nem. Ez még nem a mi időnk volt.
Ma rendbe is teszem a babaszobát, Zsombi már pár napja átköltözött az új szobájába. Igaz, hogy nem a heverőn alszik, hanem a lenti ágyát hoztuk fel, de úgy tűnik szeret ott lenni.
Karácsony 2007.
2007 december 28. | Szerző: tobica
Sikeresen túléltük az idei karácsonyt is. Bár, az ennivaló gondolatától is rosszul vagyok, viszont sütemény még mindig jöhet, akár ipari mennyiségben is. 
Gyönyörű fehér karácsonyunk volt, esett vagy 30 centi hó.
24-én végülis hármasban díszítettük fel a fát. Zsombinak tetszett, nézegette a díszeket és mondta, hogy “szép”. Mielőtt megjött a Jézuska, teljesen felpörgött, nem lehetett vele bírni. Belenyúlt az orromba úgy, hogy vérzett. Hiába mondtuk neki, hogy figyeli a Jézuska, nem igazán hatotta meg. Az ajándékoknak örült, meglepődtünk, hogy a duplo vonat két percnél tovább is leköti. 
A kivilágított karácsonyfa is nagyon tetszett neki. Miután megajándékoztuk egymást itt fent, lementünk a mamáékhoz. Vacsoráztunk, majd ott is megjött a Jézuska.
25-én jöttek anyuék és Ágiék ebédre. Délután megnéztük a videofelvételt Gábor és Zsombi születéséről is. Zsombikám egész nap folyamatosan evett valamit, csodálom, hogy nem lett gyomorrontása. Este volt activity, de én Zsombival már feljöttem aludni. Az ünnepek alatt minden este a megszokottnál később került ágyba.
26-án Róth dédihez mentünk ebédre. Kalandos volt az odaút a nagy hóban, főleg felfelé a dédihez. Féltem, mint a fene, nehogy összetörjük a kocsit. Lefelé még izgalmasabb volt, mert éjjelre jól lefagyott. Azért szerencsésen hazaértünk. Dédinél már én is activityztem, jól eltelt a délután és az este.
Karácsonyi beülős
2007 december 22. | Szerző: tobica
Tegnap este végre kimozdultam. Ismét összejöttünk a fórumos lányokkal. A szokásos helyre mentünk, ettünk, ittunk, beszélgettünk. Rajtam kívül volt még két pocakos, én vagyok a rangidős. Nagyon jól éreztem magam, jó sokáig maradtunk. Volt mit bepótolnom és ki tudja, hogy mikor tudok majd legközelebb menni.
Pocakbaba is jól érezte magát, egész este ficánkolt.
Zsombinak végre elmúlt a hasmenése, de sajnos én még dögrováson vagyok és Gábor is megkezdte ma. Remélem karácsonyra meggyógyulunk, annyi finomság lesz. Délelőtt aludtunk egy nagyot mindhárman.
Két nap alatt sikerült becsomagolnom az összes ajándékot. Nem volt egyszerű feladat egy örökmozgó kétéves mellett. Kész van a gyümölcskenyér is. Megint pakolgattunk egy kicsit Zsombi új szobájában. Holnapra is maradt dolog bőven.
6. NST, 3. POSE
2008 január 22. | Szerző: tobica
Végre nagyon aktív volt a bébi, szerintem le akarta rúgni a tappancsokat.
Az oxitocin adagot kétszer emelték. A vizsgálat elején még az infuzió hatása előtt volt egy 45%-os fájásom, semmit nem éreztem megint. Aztán az infuzióval már csak 30%-osak voltak, de a szemem majd’ kiesett tőlük. 
Utána beszéltünk Bélával is. Holnap az utolsó NST és POSE lesz, utána uh, meg is vizsgál asszem. Csütörtökön befektet és pénteken megindítja. Az indításnak nem örülök, mert növeli a császár esélyét és úgy szerettem volna, ha elfolyik a magzatvíz, vagy jönnek a fájások. Bár addig még magától is elindulhat, mondogatom neki, hogy gyerünk, még péntek előtt kifelé az all inclusive-ból. Jó lett volna Gábor szülinapjára már itthon lenni! Vagy aznap szülni. Utóbbi már biztosan nem jön össze.
Zsombi tegnap délutánra belázasodott. A héten nem megy bölcsibe. Azon drukkolok, hogy én ne kapjam el tőle és hogy ő meggyógyuljon, amire hazajövünk a kórházból. Kicsit köhög is, folyik az orra és egy picit piros a torka. Rekedt hangon nyafog egész nap.
Oldal ajánlása emailben
X