Még életemben nem volt ilyen félresikerült karácsonyom, pedig nagyon készültem rá. Így visszagondolva olyan, mintha nem is lett volna ünnep, csak rohanás, pedig pont ezt szerettem volna elkerülni. Az egész ott kezdődött, hogy Apa lebetegedett 22-re. Anyósom 23-án dobta be a törölközőt. Mindketten lázasok voltak, torkuk fájt. Gábor jobban lett, anyós nem, sőt annyira rosszul volt, hogy 3 napig feküdt. Természetesen esze ágában nem volt lemondani a karácsony másnapjára tervezett 13 fős ebédet. Apával ketten készítettük az ételeket, terítettünk, felszolgáltunk, mosogattam, stb. Mindezt úgy, hogy 25-én már én is rosszul voltam, de ugye nekem nem jár olyan luxus, hogy betegen feküdjek, meg semmiféle köszönet sem a más helyett elvégzett munkáért. Tegnap már lázasan mentem dolgozni, ma orvoshoz. Amikor onnan hazaértem, csak egy beszólásra futotta anyóstól, hogy vigyem már el a gyerekeket, mert ő fáradt. Én is elfáradtam karácsonykor és én is beteg vagyok. Talán magammal kellett volna vinnem a két gyereket a teli orvosi rendelőbe? No comment. Elegem van a köcsög beszólásaiból. Minden erőmmel azon leszek, hogy jövőre 180 fokos fordulatot vegyen az életünk!
Legalább a szentestének az a része jól sikerült, amit négyesben töltöttünk. Elértem, hogy időben jöjjön a Jézuska és ne kelljen lerohanni anyósékhoz az ajándékok mellől. Zsombi tündér volt, együtt díszítettük a fát délelőtt. Idén már nemcsak a világítással volt elfoglalva és nem unta meg a díszítést három gömb felrakása után. Derekasan csinálta, amíg be nem fejeztük. Ákos nem volt fent, neki igazi meglepetés volt a kész karácsonyfa. Édes volt, ahogy rácsodálkozott. A délutáni szunya után levonultunk és vártuk, hogy fent jöjjön a Jézuska. Ekkor már kicsit türelmetlenek voltak a bilibogok, öt másodpercenként kérdezgették, hogy megjött már? Mikor jön már? Az ajándékok nagy örömet okoztak a fiúknak. Jövőre csak azt az egyet kérem a Jézuskától, hogy kizárólag négyesben lehessünk egész este.
25-én mentünk Apa keresztszüleihez. 26-án meg ők és az én szüleim jöttek vissza hozzánk. 27-én pedig már várt a munka, nem is kevés.
Rémséges karácsony
2010 december 28. | Szerző: tobica
Még életemben nem volt ilyen félresikerült karácsonyom, pedig nagyon készültem rá. Így visszagondolva olyan, mintha nem is lett volna ünnep, csak rohanás, pedig pont ezt szerettem volna elkerülni. Az egész ott kezdődött, hogy Apa lebetegedett 22-re. Anyósom 23-án dobta be a törölközőt. Mindketten lázasok voltak, torkuk fájt. Gábor jobban lett, anyós nem, sőt annyira rosszul volt, hogy 3 napig feküdt. Természetesen esze ágában nem volt lemondani a karácsony másnapjára tervezett 13 fős ebédet. Apával ketten készítettük az ételeket, terítettünk, felszolgáltunk, mosogattam, stb. Mindezt úgy, hogy 25-én már én is rosszul voltam, de ugye nekem nem jár olyan luxus, hogy betegen feküdjek, meg semmiféle köszönet sem a más helyett elvégzett munkáért. Tegnap már lázasan mentem dolgozni, ma orvoshoz. Amikor onnan hazaértem, csak egy beszólásra futotta anyóstól, hogy vigyem már el a gyerekeket, mert ő fáradt. Én is elfáradtam karácsonykor és én is beteg vagyok. Talán magammal kellett volna vinnem a két gyereket a teli orvosi rendelőbe? No comment. Elegem van a köcsög beszólásaiból. Minden erőmmel azon leszek, hogy jövőre 180 fokos fordulatot vegyen az életünk!
Legalább a szentestének az a része jól sikerült, amit négyesben töltöttünk. Elértem, hogy időben jöjjön a Jézuska és ne kelljen lerohanni anyósékhoz az ajándékok mellől. Zsombi tündér volt, együtt díszítettük a fát délelőtt. Idén már nemcsak a világítással volt elfoglalva és nem unta meg a díszítést három gömb felrakása után. Derekasan csinálta, amíg be nem fejeztük. Ákos nem volt fent, neki igazi meglepetés volt a kész karácsonyfa. Édes volt, ahogy rácsodálkozott. A délutáni szunya után levonultunk és vártuk, hogy fent jöjjön a Jézuska. Ekkor már kicsit türelmetlenek voltak a bilibogok, öt másodpercenként kérdezgették, hogy megjött már? Mikor jön már? Az ajándékok nagy örömet okoztak a fiúknak. Jövőre csak azt az egyet kérem a Jézuskától, hogy kizárólag négyesben lehessünk egész este.
25-én mentünk Apa keresztszüleihez. 26-án meg ők és az én szüleim jöttek vissza hozzánk. 27-én pedig már várt a munka, nem is kevés.
Oldal ajánlása emailben
X