<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Bilibogok a nagyvilágban</provider_name><provider_url>https://tobicablog.cafeblog.hu</provider_url><author_name>tobica</author_name><author_url>https://tobicablog.cafeblog.hu/author/tobica-2-2-2/</author_url><title>Terminus</title><html>&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-FAMILY: Arial&quot;&gt;&lt;SPAN style=&quot;COLOR: #0000ff; FONT-FAMILY: Arial&quot;&gt;A szülés várható időpontja 2008. január 17. Azaz ma. Az égvilágon semmi jel nem utal arra, hogy a bébim kíváncsi lenne a külvilágra. Bár a mai borongós-csöpörgős időben én sem nagyon nézek ki az ablakon. Talán jelnek lehet nevezni azt, hogy reggel elment a nyákdugóm, de amilyen szerencsés vagyok, simán kihúzom még egy hétig. Akkor indítják a szülést, ha magától nem indul be. &lt;/SPAN&gt;&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-FAMILY: Arial&quot;&gt;&lt;SPAN style=&quot;COLOR: #0000ff; FONT-FAMILY: Arial&quot;&gt;Délelőtt kisikáltam a kiskádat és a pelenkázó feltétet. Most már tényleg minden kész van. Gábor is ma vizsgázik még, aztán ráér. &lt;A href=&quot;javascript: emoticon(&#039;]:|&#039;);&quot; unselectable=&quot;on&quot;&gt;&lt;IMG src=&quot;http://www.nlcafe.hu/files/forum/emoticon/tuti.gif&quot; border=0 unselectable=&quot;on&quot;&gt;&lt;/A&gt;&nbsp;Az egyetlen dolog, ami miatt kicsit félek, az az országos influenza járvány. Nem akarom elkapni szülés előtt vagy közvetlenül utána. Félek, hogy Zsombi beteg lesz, már két gyerek van a bölcsiben, aki beteg. Attól is félek, hogy látogatási tilalom lesz és lőttek a papás szülésnek. Lehet, hogy ezek a parák miatt nem indul el a baba...&lt;/SPAN&gt;&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-FAMILY: Arial&quot;&gt;&lt;SPAN style=&quot;COLOR: #0000ff; FONT-FAMILY: Arial&quot;&gt;Zsombin egyre többet észreveszem, hogy milyen kis érzékeny. Múltkor este nézegettük a születésekor készült fotókat. Az egyiken a fájdalomtól üveges tekintettel meredek magam elé. Zsombi nézte, nézte, elkezdte mondogatni, hogy &quot;szegény Anya&quot;, aztán lecsempült a szája és keservesen sírva fakadt. Alig tudam megvigasztalni és megmagyarázni neki, hogy semmi baj nincs, anya jól van. Azóta is többször kéri, hogy nézzük meg a képet, szerencsére már nem sír. A másik eset meg az volt, amikor a virág levelét tépkedte és mondtam neki, hogy ez nem volt szép dolog. Még csak meg sem szidtam igazán. Ekkor is lecsempült a szája és sírva futott hozzám. &lt;/SPAN&gt;&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-FAMILY: Arial&quot;&gt;&lt;SPAN style=&quot;COLOR: #0000ff; FONT-FAMILY: Arial&quot;&gt;Végül egy tegnapi gyerekszáj: odavitte a székét a beépített szerkényhez, felállt rá és pakolászott a szekrényben. Odamentem megnézni, hogy mit csinál és meg is kérdeztem tőle. Erre elkezdett a szoba felé taszigálni és mondta, hogy &quot;Anya menni szoba be, Zsombi pakol.&quot; &lt;A ondrag=&quot;return false;&quot; href=&quot;javascript: emoticon(&#039;:-*&#039;);&quot; unselectable=&quot;on&quot;&gt;&lt;IMG ondrag=&quot;return false;&quot; src=&quot;http://www.nlcafe.hu/files/forum/emoticon/szerelmes.gif&quot; border=0 unselectable=&quot;on&quot;&gt;&lt;/A&gt;&lt;/SPAN&gt;&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>