Felmondok!

2010 november 28. | Szerző: tobica |

Nagy reményekkel mentünk el az ADHD világnap alkalmából megrendezett szakmai és családi napra múlt hétvégén. Sajnos a reményeink szertefoszlottak és ezzel nem a rendezvényt minősítem, hiszen nagyszerű előadóktól remek előadásokat hallottunk, bár volt pár bújtatott reklám is egy-két előadásban, de úgy érzem, hogy megint nem jutottunk előbbre, hanem futottunk még egy kört a téma körül. Ismét csak az elméleti részében lettünk megerősítve, a tünetekben és a hiperaktivitással együtt előforduló dolgokban. Már a sokadik helyen hallottuk ezeket. Nekünk, de elsősorban az óvónőknek gyakorlati dolgokra lenne szüksége. Mit csináljanak, amikor Zsombi begerjedve pörög? Amikor nem hallgat rájuk és elszalad előlük? Amikor dobálózik a játékokkal vagy bármivel, ami a keze ügyébe kerül? Otthon ezeket a helyzeteket mi megoldjuk, kezeljük, de az óvodában teljesen más és ott súlyosbodik a hiperaktivitása a sok őt ért inger miatt és nem is biztos, hogy ami működik vele otthon, az ott is működik. Nincs ebben az országban olyan gyógy- vagy fejlesztőpedagógus, pszichológus, akinek a saját gyermeke hiperaktív? 

És azért akarok néha felmondani, (csak még nem tudom, hogy kinél nyújtsam be) mert kemény volt az elmúlt hetünk, mintha visszamentünk volna egy évet. Azt hiszem elég, ha annyit írok, hogy a rombolás és tombolás jellemezte és mintha a falnak beszéltem volna, nem az okos majdnem ötévesnek. Nagyon elfáradtam a folyamatos alkudozásban, fegyelmezésben. Az előző hét túl tökéletes volt, az óvónők elmondása szerint szinte észre sem lehetett venni Zsombit az oviban, vagy két napig egy hatalmas Lego tornyot épített például. Nem tudom, mire véljem, tudjam be a frontoknak vagy a csillagok állásának? Reménykedem a jövő hétben