Nekünk a Balaton a riviéra

2010 október 17. | Szerző: tobica |

Sajnos az időjárás nem volt kegyes, mert az ott töltött tíz napból összesen csak három nap tudtunk strandolni, de szerencsére az eső jól időzített általában és alvásidőben esett. Sokat sétáltunk, bicikliztünk, voltunk cirkuszban, Badacsonyban és rokonlátogatáson, minket is meglátogattak barátaink, grilleztünk, meglátogattuk a légvárat szinte naponta. A közös biciklizés nem jól sült el, mert Apa és Ákos elestek. Fogalmunk sincs, hogy történhetett, egy pillanat volt. Mentünk át a vasúti átjárón, én elöl toltam a saját és Zsombi bicaját, körülnéztünk és átmentünk. Egy pillantást vetettem hátra, láttam, hogy Apa is leszáll és tolja a bicajt, Ákimáki maradt az ülésben, azután csak a csattanást és Ákos sírását hallottam. Apa keresztben feküdt a biciklin, az állából ömlött a vér, Ákit ki kellett szabadítani az ülésből. Még szerencse, hogy nem a sínen történt és kb. kétszáz méterre az orvosi rendelőtől. Apa vonakodott, hogy ugyan már, ne menjünk be, jól van, de szerencsére erősködtem. Zsombi közben sokkot kapott a vérző apja látványától, az ő sírásástól pedig Ákos is rázendített. Én azután kaptam sokkot, amikor megláttam, hogy Ákos ugyanúgy lógatja a karját, mint amikor eltört neki. A rendelő várótermében azért sírt a két gyerek, hogy mit csinálnak Apával. Elmondtam nekik, hogy valószínűleg összevarrják a sebét, hogy szépen és gyorsan meggyógyuljon. Na, ezen ismét kiakadtak és jajveszékeltek, hogy ne varrják össze Apát. Ekkor szerencsére kijött az egyik rendelőből egy nagyon kedves asszisztens hölgy és behívta a fiúkat megnézni a plüss macikat, még a reggeli zsemléjét is felajánlotta fájdalomdíjként. Apa egy tetanusszal és három öltéssel az állában jött ki. Ákos karját is megnézettem, mindent rendben találtak, egy kis horzsolás volt a könyökén, amit a nyaralóban bekrémeztünk, beborogattuk, és amire felébredt, kutya baja volt. A történtek után a két gyerek jöhetett a saját motorján illetve biciklijén, mi kizárólag gyalog. Zsombi sokáig nyúzott minket, hogy vegyük le a pótkereket a biciklijéről, mert ő tud már két keréken menni. Engedtük neki hadd próbálkozzon, de nagyon nem tudott két keréken menni, annyira koncentrált arra, hogy egyensúlyban legyen és tekerjen, hogy elfelejtett kormányozni.

Badacsonyban is hoztuk a formánkat. Ott a hajót késtük le, pedig nagyon igyekeztünk futólépésben lefelé a Kisfaludy háztól, mindegyikünk nyakában egy gyerekkel szép teljesítmény volt, de az időnkön még javítani kell, pláne, ha közben betérünk egy pincébe is. Ha már várni kellett, jót szórakoztak a gyerekek a hullámvasúton. Megebédeltünk és kényelmesen visszahajóztunk a déli partra.

A cirkuszba indulás sem volt zökkenőmentes. Beültünk a kocsiba, Apa kint maradt, hogy segítsen kitolatni, amikor intett, hogy kiszállás, tök lapos a kerék. Gyors, Forma1-et idéző kerékcsere után időben megérkeztünk az előadásra.

Egy nagyobb eső után Zsombi gumicsizmában szaladgált egy hatalmas pocsolyában a strandon. A mutatvány vége természetesen az lett, hogy nyakig elázott, de ez sem zavarta, levette a csizmáját, kiöntötte belőlük a vizet, levette a ruháit is, szépen kiteregette a padra és futkosott tovább. Jó nagyokat csúszott mezítláb, felváltva rohant a Balatonba és a pocsolyába. A végén a kocsiban talált rongyba takargattuk be.

Nem unatkoztunk.