Várom a kánikulát…

2010 május 19. | Szerző: tobica |

A cím csak azért, hogy legyen valami kapocs a 10 hónappal ezelőtti bejegyzésemhez és egy kis utalás a májusi őszre… Mennyi minden történt a legutóbbi bejegyzésem óta! Október elején újra munkába álltam, nagyon-nagyon élvezem. Igaz, sok minden megváltozott négy év alatt, de szerencsére kizárólag pozitív irányba. A legfontosabb, hogy lecserélődtek a kolleginák és a mostaniakkal nagy az összhang, nincs a háttérben aknamunka, nyugalomban telnek a munkanapok, nem gyomorgörccsel érkezem reggelente. A beosztás is szuper, marad időm a bilibogokra. Jól is esik kimozdulni otthonról és egy kicsit felnőtteset játszani, amiért még pénzt is kapok.

Ákos ügyesen beszokott a bölcsibe, szereti is. Hétvégén is menne, kérdezgeti, hogy megyünk bölcsibe? Igaz, egy picit nehezebb otthagyni hétfőn. Előadja a művész úr a nagyjelenetet mindig. Kezdi azzal, hogy nem akar puszit adni, hosszas rábeszélés után végülis ad, de nem eleget. Ha eljövünk tőle, akkor pityereg egy kicsit, hogy “még adok puszit anyának/apának”, de csak addig, amíg be nem csúkódik utánunk az ajtó. Délben, amikor megyek érte, döcögve szalad és ugrik a nyakamba.

A nagyobbik bilibogra egy külön bejegyzést szánok, ami úgy érzem hosszú is lesz és nem túl vidám.

U. i.: Idén azért ugye nem marad el a nyár?