Döcögősen, de…

2009 július 16. | Szerző: tobica |

Nehézkesen, de alakul, hogy október elsején újra munkába álljak. Igaz kétszer-háromszor kell szólnom a főnökömnek mindenért, de ő ilyen. Kicsit feledékeny. Azt is elfelejtette, hogy a munkaügyes kolléganőnek szóljon, hogy hívjon… Ha ma nem hív, akkor én hívom. A bölcsiben is voltunk kuncsorogni, hogy már szeptemberben vihessem Ákost, persze ez sem ment elsőre, majd augusztus végén menjek vissza megkeresni azt a gondozónőt, aki koordinálja a beszoktatást. Viszont a vezetőnő belement! Szuper. Az is szuper, hogy a munkatársaim várnak, pedig még igazán nem is ismernek, mert nem dolgoztunk már együtt. Egyikükkel egyszer találkoztam, a másikkal csak telefonon beszéltem. Jól esik, hogy várnak és bízom benne, hogy többet soha az életben nem lesz szerencsém olyan kolleginákhoz, mint amilyenek a kezdetek kezdetén voltak…

Kicsit írok a Bilibogokról is. Minibili nagy dumás, másfél éves korára gyönyörűen beszél, igaz még nem mondatokban, de bármilyen szót utánunk mond. Mondja, hogy “végállomás kiszállás” és kérdezi, hogy “mi ez?” Elkezdett bilizni is, igaz, még nem megbízható, de nem is várok el tőle még semmit. Tegnap reggel kérte a bilit és kakilt bele, igaz utána felpattant és a szőnyeg is kapott. Délután sem volt rajta pelus, akkor Zsombi szobáját tisztelte meg. Ha kint vagyunk, akkor sem kap pelust és nagyon-nagyon élvezi, hogy pisilhet, mondja “pisilni” és csurgatja is. Sokszor csak pár cseppet tud produkálni nagy nyögések kíséretében .

Nagybilibog pedig két napja kicsit dilinyós. Biztos a kánikula teszi, de alig bírok vele. Dacol, hisztizik, tiltakozik, kiabál, dobálózik, nagy fiút játszik. Bezzeg este meg ő a kicsi baba, aki fél és kísérgetni kell. Minden este van egy kis műsor lefekvéskor. Körülbelül hetvenhatszor jön vissza a mi szobánkba, hogy ő szomjas, pisilni kell, takarjuk be, fél, stb. Apja meg hagyja, hogy aztán csináljon vele, amit csak akar. Meddig tart még a dackorszak???! Remélem, hogy nem húzódik el 30 éves koráig…