Terminus

2008 január 17. | Szerző: tobica |

A szülés várható időpontja 2008. január 17. Azaz ma. Az égvilágon semmi jel nem utal arra, hogy a bébim kíváncsi lenne a külvilágra. Bár a mai borongós-csöpörgős időben én sem nagyon nézek ki az ablakon. Talán jelnek lehet nevezni azt, hogy reggel elment a nyákdugóm, de amilyen szerencsés vagyok, simán kihúzom még egy hétig. Akkor indítják a szülést, ha magától nem indul be.

Délelőtt kisikáltam a kiskádat és a pelenkázó feltétet. Most már tényleg minden kész van. Gábor is ma vizsgázik még, aztán ráér.  Az egyetlen dolog, ami miatt kicsit félek, az az országos influenza járvány. Nem akarom elkapni szülés előtt vagy közvetlenül utána. Félek, hogy Zsombi beteg lesz, már két gyerek van a bölcsiben, aki beteg. Attól is félek, hogy látogatási tilalom lesz és lőttek a papás szülésnek. Lehet, hogy ezek a parák miatt nem indul el a baba…

Zsombin egyre többet észreveszem, hogy milyen kis érzékeny. Múltkor este nézegettük a születésekor készült fotókat. Az egyiken a fájdalomtól üveges tekintettel meredek magam elé. Zsombi nézte, nézte, elkezdte mondogatni, hogy “szegény Anya”, aztán lecsempült a szája és keservesen sírva fakadt. Alig tudam megvigasztalni és megmagyarázni neki, hogy semmi baj nincs, anya jól van. Azóta is többször kéri, hogy nézzük meg a képet, szerencsére már nem sír. A másik eset meg az volt, amikor a virág levelét tépkedte és mondtam neki, hogy ez nem volt szép dolog. Még csak meg sem szidtam igazán. Ekkor is lecsempült a szája és sírva futott hozzám.

Végül egy tegnapi gyerekszáj: odavitte a székét a beépített szerkényhez, felállt rá és pakolászott a szekrényben. Odamentem megnézni, hogy mit csinál és meg is kérdeztem tőle. Erre elkezdett a szoba felé taszigálni és mondta, hogy “Anya menni szoba be, Zsombi pakol.”