Ezt is ugyanúgy végigaludta a bébi, mint az elsőt. Hiába rázogatta és csipkedte a szülésznő a hasamat, maximum egy kicsit nyújtózott és aludt tovább a drága. Tényleg tiszta apja. Ha egyszer elalszik, akkor felőle történhet bármi a nagyvilágban.
Néha úgy érzem, hogy sosem fogok megszülni, pedig a 23. hét óta ezzel riogatnak. Úgy számítottam, hogy abbahagyom a gyógyszereket, felkelhetek és egy-két héten belül megszülök. Anya tervez, baba végez.
Zsombi a héten itthon volt, nagyrészt velem. Kismilliószor megnéztük a Kisvakondot, főztünk ebédet, sütöttünk muffint, teregettünk, legóztunk, mesekönyvet néztünk. Csak akkor vagyok gondban, amikor pelust kell cserélnem, mert elszalad előlem. Ilyen bálna állapotban nem tudok utána futni és főleg bebújni a sátorba.
Egyre többet beszél. Van, hogy már egymás után tesz több szót, pl. hozta a poharát és mondta, hogy “víz van benne” vagy ment a szobájába és közölte, hogy “Zsombi keres szoba bent”. Azt imádom, amikor minden után hozzáteszi, hogy anyuci.
Ma is és tegnap is sétáltunk egy jó nagyot a hóban. Hideg is van, mint a fene, de jól esett. Ma még csúszdázott is Zsombi a játszótéren.
Kicsit kiakadtam ma, mert anyósom kérdezte, hogy kik lesznek a baba keresztszülei. Erre mondtam, hogy még nem tudjuk és kikre gondoltunk. Az előbb valahogy szóbakerült a téma Apával is. Kiderült, hogy őt is faggatta anyósom, persze mi nem tudtunk arról, hogy a másikkal beszélt róla. Naná, hogy azért volt az egész, mert ő már kitalálta, hogy ki legyen az. Hát nem! Szerencsére Apa sem akarja azt a személyt. Különben meg a mi gyerekünk és mi fogjuk kiválasztani a keresztszülőket. Miért kell sok mindenbe beleokoskodni?
A másik nagymama (anyum) is kezd az agyamra menni… Képes naponta többször felhívni, hogy “na, mi van? pocak?” Azt gondolja, hogy nem fogunk neki szólni, ha valami történés van?! Egyébként is sikítófrász jön rám ezektől az állati poénosnak hitt hülye kérdésektől.