Újév

30-án Ancsiéknál voltunk vacsorázni. Kicsit furcsa volt, hogy annyian voltunk egy kis panel lakásban. Megint esett egy csomó hó.



Szilveszter délelőtt elugrottunk anyuékhoz buékolni. Zsombi jól becsokizott, hiába, valamivel el kell rontani a nagy- és dédszülőknek a gyereket.  Hazafelé felugrottunk Bimbam dédihez is. Tamásék már készültek az esti bulira, hívtak minket is.



Szilveszter éjszakáját itthon töltöttük. Nem is hiányzott a buli, hajnalban hazajönni, másnap fáradtnak és másnaposnak lenni (már akinek lehet, ugye). Azért, hogy meglegyen a hangulata, csináltam pár kaszinó tojást, kukorica salátát és sonkatekercset. Kutyultunk egy kis sangriát is. Lementünk egy kicsit mamáékhoz, ott ettünk. Zsombi édes volt, a petárdázás és tüzijáték zajára szaladt az ablakhoz és kiabált, hogy “anyuci, megint pukk”.  Később feljöttünk és néztük a tv-t. Én éjfél előtt elaludtam, de éjfélre felébredtem. Meghallgattuk a Himnuszt, koccintottunk és aludtam tovább. A virslit is kihagytam. Zsombi tízig fent volt, reménykedtünk egy kiadós alvásban reggel, amíg jólesik, de fél nyolckor már kukorékolt.



Ma hajnalban megint fájásaim voltak, de el tudtam aludni tőlük és reggelre elmúltak. Egész nap néha-néha jött egy. Jó lenne, ha végre pocakbaba eldöntené, hogy hol szeretne lenni, kint vagy bent, mert elég nyűgös vagyok ettől az itt fáj, ott fáj állapottól.



Ma ketten voltunk Zsombival, Apa elment dolgozni, mama nem nagyon tudott feljönni és mi sem lemenni a lefagyott lépcsőn. Délelőtt rájött a rosszaság, leszedte a képet a falról, a függönyt az ablakról, kapcsolgatta a fűtést, stb. Mérgelődtem, aztán egyszercsak átölelt és azt mondta “anyuci szeret”. Mondanom sem kell, hogy minden mérgem elszállt és teljesen elolvadtam tőle.  A kisvakondot megnéztük vagy hússzor. Nem is tudom, hogy hány százszor lehet végignézni Thomast vagy a kisvakondot, anélkül, hogy begolyóznék?



Apam megtanította Zsombinak a kistesó nevét. Naná, hogy az volt az első, hogy álarulta a mamáéknak. A kis pletykás.  Bonyolultabbat kellett volna kitalálni, amit egy két éves nem tud kimondani.

Tovább a blogra »