2007 december 16. | Szerző: tobica |

A hó tovább esett szombaton és vasárnap is szinte egész nap. Kicsit izgultam amiatt, hogy hogyan fogunk eljutni málomba Eti házbúcsúztatójára .

Délelőtt jöttek Móniék, mondták, hogy feléjük semmi nem esett, csak errefelé. Furcsa volt Zsombit látni a két nagy lánnyal, 4 és 7 évesek. Olyan picinek tűnt köztük. Igazán nem is tudnak még együtt játszani. Zsombi mindenáron szerette volna megkaparintani az ajándékaikat, a lányok meg persze féltették az új kincseket.

Nagy bátran nekivágtunk az útnak Málomba délután. Sajnos az esti beülős bulit lefújtuk. Jövő péntekre halasztottuk. Remélem, hogy még ott tudok lenni. Jó sokan összejöttünk Etinél. Volt finom vacsora. Sajnos beárnyékolta a hangulatomat, hogy Zsombinak még délelőtt elkezdett menni a hasa, indulás előtt hányt is. Legszíveseben itthon maradtam volna vele, de Gábor nagyon menni akart és egyedül nem bírok már vele. Nem is hányt sokat, csak egy darab héjas almát, azt hittük ennyivel megússzuk. De nem… Zsombi Etinél is bekakilt és kétszer hányt is.  Csak azt hajtogatta, hogy “alszik, haza”. Nagyon bágyadt volt, csak bújt hozzám, tök csendben volt. Nem ez a jellemző rá. Nagy nehezen elindultunk haza, mert ugye megint egy kocsival kellett menni… Én már az első hányás után mondtam (éppen akkor volta vacsora), hogy kaja után menjünk haza. Aztán szokás szerint  ment a tökölődés, hogy most akkor mindannyian menjünk, vagy csak mi hárman, elindultak, leragadtak, hívjunk taxit, ne hívjunk, mégis jönnek, áááá, menjünk csak, ők maradnak. Kint a levegőn kicsit jobban lett Zsombi. Jött a taxi, félúton haza hányt a kocsiban. Szerencsére jófej volt a taxis, meg Zsombi nem hányta össze a kárpitot, csak magát.  Hazaértünk és egyből ment az ágyába, úgy ruhástól. Alig tudtuk meggyőzni, hogy előbb fürödjünk és húzzunk pizsit. Kért inni, megivott fél pohár vizet. Sajnos egy az egyben visszajött az ágyában, de csak a páránjára jutott. Így nem kellett áthúzni az ágyneműt. Nagyon megijedt a hányástól, sírt. Éjjel sokszor kért inni, pár kortyot akartam csak adni neki, de sírt, hogy kér még. Ma már nem hányt, csak fosizik és kis nyunyi. A nagyágyban aludt délelőtt is és délután is.

Volt két jóslófájásom is. Zsombival nem volt ilyen, tényleg úgy görcsöltem, mint szülés közben. Kicsit megijedtem, hogy azért még nem kéne szülni. Utána a derekam is fájt. Ma még nem volt semmi ilyesmi.

Apával elmentünk a tescoba és a lidlbe venni pár dolgot karácsonyra és szerecsére meg tudtuk venni Zsombi karácsonyi ajándékát is. Közben Mama hívott, hogy sieesünk, mert nagyon sír Zsombi és csak anyázik. Belázasodott sajnos. Remélem, hogy nem lesz megint 40 fokos, mert elfogyott az algopyrin injekció. Most megint alszik.