Akkor belecsapok a lecsóba.
Zsombinak már kedden megkezdődött a Mikulás ünnepség sorozata. Lassan kezd olyan lenni az egész, mint abban a bizonyos karácsonyi énekben: télapó első napja van, télapó második napja van, télapó harmadik napja van, stb.
Szóval kedden délután Ancsi elvitte az APEH ünnepségére. Nem volt formában Zsombi, mert állítólag rugdosta és köpködte a Télapót. Mondjuk, nem is kapott tőle semmit, úgyhogy talán érthető is a reakciója.
Este jött Paca és Tihanyi Télapónak és Krampusznak öltözve. Zsombi először, amikor az üvegajtó mögött meglátta, lelkesen kiabált, hogy “té, té”, de nem mert ajtót nyitni. Aztán, amikor bejöttek felnyüszített és majdnem sírt, győztem vigasztalni, hogy nem kell félni tőle. Kapott ajándékot is (pizsamát és egy fa szélcsengőt). Később aztán belemegedett a gyermek, közös fotót is lehetett készíteni a Télapóval róla. Teleette magát szaloncukorral. Apával mi is húzhattunk a zsákból, én egy erős paprikát kaptam ki, Gábor egy csokis marcipán szeletet. Cseréltünk, a marcipán el is fogyott gyorsan.
Szerdán délután a bölcsiben volt Mikulás buli. Sajnos a hülye fekvés miatt nem mehettem el, mert “visszatetszést keltett” volna. Úgy csinálnak, mintha a bölcsi az AVH lenne…
Ma megbeszéltük vele, hogy miutána felébred a délutáni alvásból, addigra lehet, hogy megint hoz a Télapó ajándékot. Attól féltem, hogy majd nem alszik emiatt, de annyira nem izgatta. Sőt, úgy kellett szólni neki, hogy nézzen ki az ablakon, hogy van-e valami a csizmában. Nagyon megörült, amikor látta, hogy valami kikandikál a csimzából. Kapott egy nagy rénszarvast egy kicsivel, egy kukás autót, Mamától egy virgácsot, egy sípot és egy télapó díszt.
Még biztosan nem érti, hogy mi az a Télapó, hiába mondogatjuk neki napok óta, hogy figyel ám az ablakon és a rossz gyerekeknek nem hoz semmit. Csodálom, hogy nem zavarodott össze attól, hogy minden napra jut Télapó, akár több is.
Más téma: ma megkezdtük Pocakbabával a 35. hetet. Még két hetet kéne kihúznunk 2in1, hogy ne legyen korababa. Már nagyon elegem van a fekvésből és a tehetetlenségből. Nem akarom, hogy előbb jöjjön, de már nem bánnám, ha megszületne és vége lenne ennek a terhességnek. Sokszor azt kívánom, hogy altassanak el és ébresszenek, ha ajd szülni kell, valamikor januárban. Vagy esetleg, ha már azon is túl vagyok.
Annyi mindent kéne csinálnom a fekvés helyett, de nem lehet… Ki kell(ene) mosnom és vasalnom az összes babaruhát. El kéne pakolni a kacatokat Zsombi új szobájából, aztán át kéne költöztetni Zsombit az új szobájába, bepakolni a babacuccokat a babszobába. Néha már azon vagyok, hogy nekiállok egyedül, de nem merek. Gábor meg Pató Pál urat játszik folyamatosan, hogy van még időnk… Persze. Csak Zsombinak is idő kell, hogy megszokja az új szobát, az új ágyat. Apropó ágy… Gábor sajnál szaros 8 ezer forintot egy leesésgátlóra, Vince cseszik megcsinálni, Gábor azt mondja, hogy mi is tudunk csinálni, én meg nem akarok összetákolt szart tenni az ágyra. Egyébként sem örülök annak, hogy egy 110X200 ágya lesz Zsombinak egy normál gyerekheverő helyett.